Mese, a szívből jövő ajándék

A mese, a hatékony stresszoldó a mindennapokban

Tudjuk, hogy a mesék fontosak a gyermekeknek, de hogy mennyire nagy jelentőséggel bírnak a belső szorongásaik feloldásában, azon talán még nem töprengtünk. Kultúránk egyenlőre nem készíti fel tudatosan gyermekeinket arra, hogyan is birkózzanak meg olyan dolgokkal, mint a számonkérés okozta stressz, narcisztikus csalódás, testvérféltékenység, ödipális konfliktus, a szülőktől való fokozatos elszakadás. Hogy hogyan is kellene bátran szembenézni a problémákkal vagy leküzdhetetlennek látszó akadályokkal.

A gyermekekkel a mindennapokban, szimbolikus formában lehet hatékonyan közölni, hogy hogyan birkózzanak meg a nehézségekkel és jussanak el biztonságosan a felnőttkorba. A meséken keresztül a gyerekek tanulhatnak az öregedésről, a halálról, az örök élet utáni vágyról, hallanak arról, hogy a mesében egy gyerek elveszti az anyukáját, apukáját, így a számára egyik legkínzóbb fájdalom a szülő elvesztése (vagy az ettől való félelme) a mese alatt oldódik. Sok mese kezdődik úgy, hogy az egyik szülő meghal, igen szomorú és megrázó, viszont a mese alatt miután a főhőssel azonosult a mesét hallgató gyerek, a mesehőssel átélheti az utat, mely mégis boldog teljes élethez vezet még úgy is, hogy bekövetkezik amitől, lehet a legjobban fél, a szülő elvesztésétől.

A mesékből tanulnak a jóról és a rosszról és igen van, hogy a rossz néha felülkerekedik a jón, hiszen a gonoszságnak is lehet vonzereje, de végül a jó elnyeri jutalmát. Nem a jó végső győzelme fejleszti a tudatot, hanem a hősé, akinek a küzdelmeivel a gyermek mindvégig azonosul. Együtt szenved vele és együtt is győzedelmeskedik így alakítva a gyermekben az erkölcsi törvényeket.

A modern gyermeki irodalom sokszor nem beszél a belső konfliktusokról vagy vad indulatokról, így a gyermek nem kap segítséget, nem tudja mit kezdjen, ehhez hasonlatos érzéseivel. Pedig érez ilyet, lehet magányos vagy félhet az elszakadástól, lehet hogy halálos félelmet is érez. Ezeket szavakba nem tudja önteni, hanem közvetett módon fejezi ki, fél a sötéttől, vagy egy állattól vagy fél attól, hogy megsérül. A szülő is nehezen kezd ezzel bármit, hiszen a szülő is sokszor fél, ha felismeri ezeket a félelmeket a gyermekénél. A mese viszont ezt komolyan veszi és megnevezi ezeket a félelmeket azon keresztül, hogy kimondja, az ember igényli a szeretetet, fél a haláltól, valamint megoldásokat is javasol, azon a szinten, amit a gyerek is megért. „Még ma is élnek, ha meg nem haltak.” Nem áltatja a gyermeket azzal, hogy örökké élni fog és felhívja a figyelmet, hogy amíg viszont élünk, ha boldog kapcsolatot alakítunk ki egy másik emberrel akkor elfeledjük ezt az elmúlást majd elfogadjuk azt. A mesék azt sugallják, ha megtalálja a felnőttkori szerelmet, akkor már nem kell vágyakoznia az örök lét után. Lehet hogy van aki ezt irreálisnak gondolja de a mese lényege abban van, hogy tudatja ha valakinek sikerült interperszonális kapcsolatot kialakítania, megszabadulhat a szeparációs szorongástól. Csak úgy lehet egy kapcsolatban boldog ha elszakad a szüleitől, ha nem akkor elküldik a háztól, mint Jancsit és Juliskát.

A mai gyerekek már jórészt nem nagy családban nőnek fel, ezért nekik még fontosabb hogy megismerjék a történeteket, ahol a hősök egyedül vágnak neki a nagyvilágnak és a helyes utat követve megtalálják a biztonságos helyüket a világban.

A mese az egyetlen olyan műfaj, amely utat mutat a gyereknek, hogy felfedezhesse az identitását, hogy megtalálhassa a helyét az életben. És még ezen is túlmutat, azt is elmondja, hogy tapasztalatokra van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön. Ehhez pedig mernie kell, ehhez kockáztatnia is kell majd, hogy végül elérje a boldogságot, de ez csak úgy érhető el, ha nem futamodik meg a veszélyek elől és kitartó. Ha a jó utat választja, akkor a mese arról is biztosítja, hogy a jóakaratú hatalmak megsegítik őt és végül eléri a célját. Viszont arra is figyelmezet, hogy a gyávákra és kishitűekre, akik visszariadnak énjük felfedezésétől sivár élet vár, vagy rosszabb.

A mese azért igazán csodálatos minden életkorban, mert nem adott tanácsokkal látja el a gyermeket (és felnőttet) hanem mindig az éppen saját magában fennálló belső konfliktusára vonatkoztatva megtalálja problémáinak saját megoldását. A mesének lehet, hogy semmi hasonlatossága nincs a gyermek hétköznapjaihoz, viszont annál több köze van a belső problémáihoz, melyeket megfoghatatlannak érez, ezért megoldhatatlannak is. A mesék nem a külvilágról akarnak hasznos ismereteket közölni, hanem az emberben lejátszódó belső folyamatokról.  

A mesék alakjai és eseményei is belső konfliktusokat személyesítenek meg, de csak nagyon finoman és áttételesen jelzik, hogyan lehetne megoldani a konfliktust és továbblépni egy magasabb rendű humanitás felé. A mese előadásmódja egyszerű, közvetlen és a hallgatója elé nem állít elvárást, így a gyermeknek nem kell azt éreznie elvárnak tőle valamit, aminek nem tud eleget tenni. A mese nem követel semmit, reményt nyújt és azt ígéri végül minden jóra fordul.

Minden nap megvan rá a lehetőségünk és esélyünk, hogy egy újabb mesével gazdagodjon a gyermekünk, segítsünk neki minél gyakrabban a mesék világának megismerésével is.

 

Bruno Bettelheim – A mese bűvöletében és a bontakozó gyermeki lélek c könyve alapján.

Kép: parents.com